Életem első kocsonyája.
Pedig imádom, de eddig anyukám készítette minden karácsonykor.
De most mondtam hogy megpróbálom én.
Na jó vagy 5x csörögtem rá közben.....főleg ma amikor alig akart megaludni.
Már izgultam, de sikerült.
Amikor
Gál Edith kihirdette a VKF 39. fordulóját, már tudtam hogy én is megpróbálom.
Először is vettem egy másfél kilónyi csülköt és két nagyobb lábat.
Megtisztítottam és tegnap délután fél 4-kor feltettem főni.
5 fej fokhagyma, só, bors kíséretében.
Tudom hogy sokan répát, babérlevelet más fűszereket is tesznek bele , én nem.
Vagyis anyukám, mert persze úgy csináltam ahogy Ő szokta.
Már este fele jó kis "kocsonya" szag volt az egész lakásba.
Fél 10 kor vettem le a tűzről.
Lefóliáztam és a párom levitte a garázsba. Nem mertem kint hagyni a teraszon....éjjelre jó kis mínuszokat mondott.
Reggelre már meg is kocsonyásodott picit.....bár nem tökéletesen.
Kivettem a húsokat. A csülökről levágtam a szín húst. Csak ezt tettem a tányérokba. Mi így szeretjük.
Leszűrtem, kiporcióztam.
Lefedtem, és kitettem az ablakpárkányra.
Jött az izgulás.....kis túlzással 10 percenként néztem. Egy óra múlva már kezdtem idegeskedni.....de a végén megkocsonyásodott.
Édesanyám felhívta a figyelmemet hogy mielőtt leszűröm szedjem le a zsírját, de úgy láttam nincs sok rajta, így hagytam.
Hiba volt mert maradt rajta, legközelebb körültekintőbb leszek.
Az íze kitűnő....a fiúk nem szeretik, így enyém az összes!!! :-))))
